Kibasz*** paradoxon az egész életem.Most például roppantmód vártam a tavaszt, a meleget, a rügyelő fákat még sem tetszik.Tetszene ha lenne kivel megosztani, de olyan egyedül érzem magam mint a kisujjam.Senki sem hív, senki sem keres, senkinek nem vagyok fontos.Mindenki elvan a saját kis világában , ahogy mondotta Müller Péter bácsi is.És ilyenkor jönnek a kapaszkodóim.Menekülök,elmenekülök az én világom elől.Fák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése