100% Cotton

Az életem mint olyan darabokban foszló pamutdarab.

Apátikus emberundor

Ez az érzés mikor mindenkit utálsz, antiszociálissá válsz és alig várod hogy történjen valami megváltásféle. Betelt az a bizonyos pohár.De csurig.Nincs tovább.A szelektálásom maximum 10 emberdarabra csökkent, bár...legyen inkább 6.És ebbe aztán csak a mag van benne, semmi több.Gyűlölök, undorodom.Hogy mitől is?A kétszínű, a gonosz, az egyszerű, a normális, az abnormális, az eddig barátnak hitt ellenség, oroszlány , csupa kisbetűvel nagyot nem érdemel, a gimnázium, az odajárok, ismertek és ismeretlenek, az utcák, a gödör, a raszta, a beteg, szegényes kicsinyes undormányoktól. Jajj de szépen sikerült fogalmazni!Büszkeség tölt el , hogy nem káromkodom, de jönni fog a megváltás.Már csak fél év és lezárul a gimnáziumi korszak, már csak 12 db hónap és megszűnik oroszlány.Végleg.Ez tart életben.Senki és semmi nem számít, csakis önmagam és , hogy túléljem és elérjek.Elfogok.Kitartok, addig meghúzom magam az otthono m mélyében...Bötti miért nem jársz le mostanság?"Azt hiszem az otthonom rabja lettem."Én is azt hiszem kedves.És így jó, ahogy van.Élvezem a magányt meg a könyveim által terem tett világot.

Édes kakaóillatú ölelések tengere

azon úszom én Veled.Egyre jobban szerelmes vagyok.Napról napra.Nem tudom mi az oka, hogy csináljuk, de teljes melankólia , megnyugvás, mint két dagadt fehér galamb, turbékolunk.Kiegyensúlyozottság fedi minden napom. De valami mégsem stimmel. Valami mégis hiányzik a régi életemből.Szesz?Kokainbáró?Vagy csak újra itt a mindenki által közkedvelt ősz, ami a letargia csúcspontja az évben?Csupa-csupa paradoxon vagyok.Bár egyre inkább érzem, kár ezen görcsölni, fel kéne adnom a lázadáskirálynője címemet és végre megnyugodni.Igen , a te karodban.

My finger is on the button.

Szabadság, szerelem és a mekis csempék!meg a h1n1-em.Kaotikus elmerendszer.
Rációjáték lesz nudli.

A bús kisfiú panaszai.

apu fortyogó epéje vagyok...
sodródom a rám kiszabott árral.majdnem kibaszott lett belőle, nem is értem, hogy miért.
Túl vagyok az első napon.Az első magányos napom, amiről már májusban beszéltem.Nagyon furcsa, nagyon kellemetlen, mégis nyugodt vagyok.Anita a szokásos helyén van, a Szilvi morgolódik msnen a főiskola miatt, az Ivett gólyatáborban,Virág már mióta egyetemen, Ápi még mindig dolgozik, Anya szintén.Én egyedül Tóth Árpáddal és Kosztolányival.Teljesen átrepítenek máshová.De dzsenike nem jelentkezhet magyar szakra, dzsenikének nem megfelelőek a jegyei, a dzsenike szar ember mert örül a matek kettesnek, a dzsenikének nincs nyelvvizsgája (teszem hozzá ez az egyetlen még változhat) a dzsenike nem fog tudni semmiből emeltezni, a dzsenike ne akarjon bölcsész lenni.nem neki való.buta szegény.És még csak szeptember van , még csak ez a 2. hét az utolsó évből , és az álmok már szertefoszlóban vannak.Nem mondom, hogy basszunk a realitásra, úgyis boldog ember lesz belőlem!Nem mondhatom.Pedig jó érzés volna.Nem akarom ezt az évet stresszhelyzetek millióival eltölteni, csak nyugisan tengeni-lengeni szeretnék a gimnáziumom mocskos napjaiban.és igenis vannak céljaim, és ha akarom igenis elfogom őket érni, minden humánus segítségetek nélkül, és ha nem is diplomával érem el őket, akkoris talpraesett leszek, bejárom a világot, és csudaklassz életem lesz egy törpetacskóval meg egy sziámi harcos hallal és minden álmom valóra fog válni!És nem hagyom hogy eltiporjon, egy olyan világ, amilyenben én sosem szeretnék élni, és nem hagyom, hogy a buta, "tanulatlan", diplomaorientált gonosztevők miatt elvesszek a süllyesztőben.Engem többre tart a világ.Nekem feladatom van itt.Teljesíteni fogom, szenvedéssel, megvetéssel,örömmel és én leszek a 17 közül az egyik , akinek olyan élete lesz, amilyenről más nem is álmodhatna, aki mindennap úgy fog dolgozni, hogy le se tudja kaparni a mosolyt az arcáról.Ez leszek én.A többi meg...

Jelentem megöltem egy szőlők közt honos , számomra ismeretlen bogarat.Sajnálom, nem akartam, de megesett.Szánombánom.

Ha nagy leszek megeszek mindenkit:)

Tények

De ez az érzés, a barátság, sokkal finomabb, és bonyolultabb, mint a szerelem. Ez a legerősebb emberi érzés... igazán érdekmentes. Nők nem ismerik.


Márai Sándor.


B,E,K...várom a folytatást.