azon úszom én Veled.Egyre jobban szerelmes vagyok.Napról napra.Nem tudom mi az oka, hogy csináljuk, de teljes melankólia , megnyugvás, mint két dagadt fehér galamb, turbékolunk.Kiegyensúlyozottság fedi minden napom. De valami mégsem stimmel. Valami mégis hiányzik a régi életemből.Szesz?Kokainbáró?Vagy csak újra itt a mindenki által közkedvelt ősz, ami a letargia csúcspontja az évben?Csupa-csupa paradoxon vagyok.Bár egyre inkább érzem, kár ezen görcsölni, fel kéne adnom a lázadáskirálynője címemet és végre megnyugodni.Igen , a te karodban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése