Tegnap az aluljáróban csodálatos hangokra lettem figyelmes.Egy hajléktalan furulyás volt.Régi fehér óvonénis beütésü furulyával. Mellette két igen nyugodt , értelmes, vékony mégis gyönyörü keverék kutyus. "Ételre, a kutyusoknak is" Egypercre leálltam, felfogtam és valamiféle ösztönből tovább rohantam, közben persze potyogtak a könnyeim.Ma kerestem őket, és sehol senki.Majd cigányzenét hallottam, és elmosolyodtam, két primás húzta az Örsön. Itt senki sem fogja fel a bánatot és az örömöt.Félnek , hogy lekésik a buszukat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése